Reménykeltő apróságok és a Művész!
- 2009-06-28 17:42:56
Sétálunk, futunk és rohanunk a busz, a villamos után. Közben felborítunk embereket,akik nem is ártottak nekünk. Elmegyünk mellettük,anélkül,hogy bocsánatot kérnénk,mert ezek vagyunk érzéketlen nyüzsgő forgatag. De van-e,aki hátranéz? Mit láthat ő? Eltorzult arcokat a fájdalomtól, egy arcot,ami csodálkozva néz az életét megzavaróra, mérges,dühös embereket,akiknek már csak ez hiányzott a napjukból? Sosem lehet tudni,hogy épp mit okozunk.
Egy félreértett mosoly egy tekintet,ami reményeket kelthet vagy törhet össze. Apróságok,amik életeket fordíthatnak fel.Vannak,akik nem figyelnek rájuk,de vannak,akik életeket építenek az apróságokra,amik nem képesek megtartani egy álmot, egy célt.
Ő csak rám nézett, megölelt, fülembe suttogta,hogy tegeződjünk. Apróság volt egy férfitól, mégis történések hosszú sorát indították el bennem. Akkor éjjel mosolyogva aludtam el.
El sem kezdődött már befejeződött. A viszonzatlan szerelmek(?) a legromantikusabbak, olvastam a minap egy oldalon. Valóban így lehet, hiszen azt úgy alakítod,ahogy azt szeretnéd. Jó ez? Talán. Fáj? Nagyon. Akarod még? Igen,mert kell az érzés,hogy hátha lehet még valami ebből az álomból. Reményt ad! Holott belül érzed nincs esély. Mi ez az érzés?
Megfogja a kezed és táncolni hív, átkarolja a derekadat,magához szorít, nevet és dicséreteket mond. Olyan dicséretet,amit hallottál már másoktól is,de mégis az ő szájából tartasz elismerőnek,hiszen művész,ért az apróságokhoz. Ezzel tud elvarázsolni,azt mondja,amit te is gondolsz,hisz művész vagy. Nevetve öleled magadhoz és mosolyogsz az irigyekre,akik csak ámulnak,hogy miért pont te vagy az,akit szeret,mert szeret, csak nem úgy,ahogy azt szeretnéd.
A művész és az apróság együtt jár, kéz a kézben,de csak kevesen tudnak neki ellenállni. Én sem tudtam,így estem áldozatul, de azt hiszem életem legszebb szenvedése volt a Művész,aki azt szerette bennem,amit szerettem volna ha mások is szeretnek.
Köszönöm Neked!
